DOLHAI LAJOS TANÉVZÁRÓ BESZÉDE



1) Valahol, egy történelmi érdekességeket leíró könyvben olvastam, hogy a napóleoni háborúk idején, I. Ferenc osztrák császárLipcse közelében meglátogatta a szövetséges csapatokat, és amikor meghallotta, hogy Napóleon vereséget szenvedett, a katonák és tábornokok szemeláttára rögtön letérdelt, és hálát adott az Istennek. Ha nem is ilyen teátrálisan, de a mai napon, még ebben az órában, mi is letérdelünk a Szeminárium kápolnájában, és hálát adunk a gondviselő Istennek. Lelkesen elénekeljük egyházunk hivatalos hálaadó imádságát, a Te Deumot, mert méltó és igazságos, illő és üdvös, hogy hálát adjunk.

         Örülünk annak, hogy véget ért a vizsgaidőszak, befejeződött a második félév, de az is természetes dolog, hogy visszatekintünk a most befejezett tanévre. Visszagondolunk arra, hogy mi minden történt velünk az elmúlt tanévben: Emlékezünk sikereinkre és kudarcainkra, örömeinkre és bánatainkra, De egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy mindaz, ami történt velünk az elmúlt tanévben, ahhoz Istennek is köze van: az Isten akarata és tudta nélkül semmi sem történik az életünkben.

Ezen bevezető gondolatok jegyében megnyitom Az egri HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA valamint AZ EGRI ÉRSEKI PAPNEVELŐINTÉZET és a REDEMPTORIS MATER SZEMINÁRIUM közös tanévzáró ünnepségét. 

2) Kiemelten köszöntöm közöttünk Ficzek László helynök atyát, aki Érsek atyát képviseli közöttünk. Érsek atya halaszthatatlan elfoglaltsága miatt nem lehet itt most közöttünk.Úgy is köszöntöm őt, mint ezüstmisés áldozópapát, és Szemináriumunk egykori növendékét. A viszontlátás örömével köszöntöm Dr. Liptai Kálmán rektor urat, az Eszterházy Károly Egyetem vezetőjét. Köszönjük, hogy megtisztelt bennünket jelenlétével. 

Köszöntöm Buda Péter és Michal Muszynski rektor atyákat, az  elöljáró kat, a tanár atyákat, és ezúton is köszönetet mondok éves munkájukért. Hitből fakadó örömmel köszöntöm 6 diakónusunkat, akik befejezték tanulmányaikat, és a lelkigyakorlat elvégzése után holnapután pappá szentelődnek.  A tanév végén köszöntöm kispapjainkat is, akik a vizsgaidőszak után már várják a megérdemelt nyári pihenést.

3) Ünnepségünk kezdetén szeretném emlékeztetni a kedves jelenlévőket az elmúlt tanév legfontosabb történéseire és eredményeire.Először is néhány számadat:

a)A tanévet 157 hallgatóval kezdtük meg. A hallgatók közül 40kispap osztatlan teológusképzésben, a világi krisztushívők közül 15fő kakéta-lelkipásztori munkatárs alapszakon (BA), 78-en osztatlan levelező hittanári szakon  végeztek teológiai tanulmányokat. .12 pedagógus pedig a katolikus hit-és erkölcsoktató szakirányú  2 féléves továbbképzésben vesz részt. Nappali hittanári szakon csak 12hallgatónk volt. Az érdeklődés hiánya miatt ebben az évben már nem is tudtunk új első évet indítani.

– Istennek legyen hála, a tanév során a Szemináriumok létszáma nem változott. A Szentlélek mindnyájunknak megadta a hűség kegyelmét.

Kispapjaink közül 6-an fejezték be tanulmányaikat, közülük 4-en kapnak diplomát. Szeretném azt is megemlíteni, hogy két szentelendő a Redemptoris Mater Szeminárium diakónusa, és olyanok, akik a tanulmányaikat a kezdetektől fogva nálunk végezték. Örülünk annak, hogy ketten Pintér Bálint és Resch András bakkalaureátusi diplomát is kapnak, ami lehetőséget biztosít számukra, hogy a későbbiekben további tudományos teológiai fokozatokat is szerezzenek. Két presbiterandus kap főiskolai diplomát, ketten pedig csak abszolutóriummal fejezik be tanulmányaikat. A nappali hittanári szakon 3 fejezik be tanulmányaikat, közülük 1 személy hittan-történelem szakon, ami azt jelenti, hogy az ő képzésében segítségünkre volt az Eszterházy Károly Egyetem.

Levelező tagozaton 23-an fejezik be tanulmányaikat: 2-en Katekéta szakon, 8személy osztatlan hittanári szakon, és 2-en rövid ciklusu képzésben fognak diplomát kapni a június 27-i diplomaosztó ünnepségen. A katolikus hit-és erkölcsoktató szakirányú továbbképzésben résztvevők közül pedig 11-an kaptak oklevelet majd a június 29-i második tanévzáró ünnepségünkön.

A tanulmányi eredményekről szólva bejelentem, hogy az első félévben Barta Márton, Csapó Márton és Németh Mihály, a második félévben Barta Márton, Csapó Márton és Osztie Balázs kitűnő eredményt ért el. Kiemelésre méltó Németh Mihály 2. félévi 4,87-es és Péter Vilmos 4,85-ös átlaga is. Mindnyájuknak őszintén gratulálunk!

b)Tanulmányi szempontból fontos eseményvolt a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának affiliációs intézményi látogatása, november hónapban. A látogatás következménye, hogy a szeptembertől kezdve a tantárgy struktúránkon, az egyes tanegységek elnevezésén egy kicsit változtatnunk kell, hogy a jövőben is a képzésünk úgy szerepeljen, mint a teológia kar kihelyezett tagozata. Ezeket a változásokat majd szeptemberben hirdetjük ki.

Az idén is megtartottuk március 3-án a teológiai napot,az alapító Telekessy püspökre emlékezve. A tanári előadást Dr. Czapkó Mihály prefektus úr tartotta. Bemutatta nekünk a Rómában megírt és megvédett doktori dolgozatának a téziseit, melynek a címe: Igazságosság és irgalmasság. Erkölcsteológiai megfontolások és javaslatok a migráció jelenségével kapcsolatban. A téma aktualitása miatt nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattuk az előadását. Ismételten gratulálunk neki, és reméljük, hogy Czapkó prefektus úr a következő évtizedekben, az Egri Szemináriumban át tudja adni tudását a kispapoknak.

A második félév fontos eseménye volt az idei intézményi akkreditációs eljárás intézményi önértékelésének elkészítése, amit időben, április végén elküldtünk a Magyar Akkreditációs Bizottságnak. Nagy munka volt ennek az ESG 2015 alapú intézményi önértékelésnek az elkészítése.  Egy hasonlattal élve ez olyan, mint amikor tükörbe nézünk. A MAB tükrében elemeztük az Egri Hittudományi Főiskola elmúlt öt esztendejét, megvizsgálva azt, hogy megfelelünk-e a MAB minőségügyi elvárásainak. Sok olyan kérdésre kellett válaszolnunk, amivel ritkán szoktunk foglalkozni. Például: „Adjunk meg az elmúlt 5 évből 3 olyan stratégiai célt, amelyek teljesültek és 3 olyat, amelyek nem teljesültek maradéktalanul! Azután adjon meg az elmúlt 5 évből 2-2 olyan a minőségfejlesztési célt, amelyek teljesültek. Hála Istennek, ilyenek is vannak. Az első és legfontosabb, hogy 3 fővel sikerült növelnünk a PhD fokozattal rendelkező főállású tanárok számát. Így most már a 14 fős tanári karból 9 kolléga rendelkezik PhD tudományos fokozattal. Az eljárás következő fontos fázisa: egy látogató bizottság fogadása szeptember hónapban. Reméljük, hogy ez a fontos, 5 évenként visszatérő eljárás még az idén eredményesen befejeződik.

A fontos események között kiemelten megemlítem a novemberi lelkigyakorlatot és a tavaszi tanulmányi kirándulást. A lelkigyakorlat újdonsága az volt, hogy nem egy előadó tartotta, hanem 3 jezsuita atya segített abban, hogy a Szentlélek segítségével kispapjaink hite és hivatástudata megerősödjön.

tavaszi nagykirándulásemlékezetes esemény volt és marad, hiszen a Kassai Szeminárium vendégei lehettünk, és megnézhettük a felvidéki történelmi és egyházi  szempontból is fontos helyeket és templomokat.

4)Kedves Kispapok! Minden szentmise végén halljuk: Ite missa est!A szentmise véget ért, menjetek küldetések van! A másik szövegváltozat szerint: „a szentmise vége tért, menjetek, békével szolgáljátok Istent és embertársaitokat”. 

A tanév utolsó buzdításaként ÉN pedig azt szeretném mondani:„A tanév véget ért! Menjetek, küldetések van!Mert a pappá formálódás egy esztendeje nem fejeződik be a Te Deum napján. A nyár, a vakáció is hozzátartozik a papképzéshez. Nemcsak arra gondolok, hogy a pasztorális képzéshez, a gyakorlati képzéshez hozzátartoznak a különböző nyári gyakorlatok, a hittantáborok, a kórházi gyakorlat, a plébániai gyakorlat. Többről van szó! Arról van szó, hogy a nyáron a családi környezetben, ismerőseink és barátaink körében, saját egyházközségünkben is van küldetésünk, mégpedig az, hogy tanúságot tegyünk a hitünkről, és az Istennek szentelt életformánkról.

Pál apostol figyelmeztetése szerint mindig „Krisztus küldetésében járunk. Isten maga buzdít általunk”(2 Kor 5,20) Gondoljunk azután arra, hogy a megváltó Jézus nemcsak mennybemenetele előtt adott küldetést az apostolok, hanem már nyilvános működése idején is szétküldte az apostolokat az evangélium hirdetésére (Lk 9,2). Lukács evangélista elég részletesen leírja, hogy azoknak az apostoloknak, akik kezdetben csak kisérték és hallgatták Jézust, most már egyedül kellett el menniük és véghezvinniük, amit Ő csinált. Amit Jézus Názáretben programszerűen megkezdett, amit Galileában csinált, azt az apostolok viszik a távolba. Az apostolok útra keltek, jártak faluról falura, hirdették az evangéliumot, és gyógyították a betegeket. A leírásban az ragadott meg engem, hogy az apostolok milyen magától értetődő természetességgel teszik azt, amit Jézus mond nekik. Szinte belém sajdult, hogy bárcsak ilyen magától értetődő természetességgel tennénk mi is azt, amivel Jézus megbízott, vagy amit mondott.

Azután gondoljunk csak arra, hogy a szamariai asszony, alighogy befejezte a Jézussal való beszélgetését, szinte rögtön misszionárius lett, és az evangélium szerint az „asszony szavára” (Jn 4,39) sok szamariai hitt Jézusban. Azután a Jézus Krisztussal való találkozás után Szent Pál is „mindjárt tanította, hogy Jézus az Isten Fia” (ApCsel 9,20). „Mi mire várunk?- teszi fel a kérdést Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításában (120.p.).

Igen! Kedves szeminaristák! Nemcsak diakónus- és papszentelés alkalmával kapunk küldetést a megváltó Jézustól, hanem már most kispap éveinkben is van küldetésünk, és ezt a küldetést a nyári vakációban különösen is megélhetjük.  A szamariai asszony történetéből kiindulva azt is mondhatnám: „Aki az Élő víz forrásából ivott (vö. Jn 4,14), annak másokat is meg kell itatnia. Ferenc pápa, az Evangelium gaudium szerint, mi arra vagyunk hivatva, hogy amfora-emberek legyünk: adjunk inni másoknak” (EG 86).

5) Kedves Ünneplők!

Elérkeztünk a 2018/2019. tanév végére, néhány perc múlva a kápolnában adunk hálát Isten minden kegyelméért.

De mielőtt bezárjuk a tanévet, feladatom az is, hogy a VI. éves testvéreinket elbúcsúztassam és átadjam nekik a tanulmányaikat igazoló okmányokat, van, akinek diplomát, van, akinek meg abszolutóriumot.

 a) Kedves Presbiterandusok!Az oklevél sok mindenre emlékeztet benneteket. Az itt eltöltött hat esztendőre, a sok-sok vizsgára, az előadásokra, a szemináriumi programokra, az ünnepekre és az egyszerű hétköznapokra, a kirándulásokra és felejthetetlennek tűnő emlékekre. Arra kérlek benneteket, hogy őrizzétek meg az Egri Szemináriumot jó emlékezetetekben, mert az kettős intézmény a főiskola és szeminárium, mint Alma Mater, vagyis mint kegyes Anya segített benneteket, hogy jó pappá legyetek. Imádkozzatok értünk, és mi is imádkozunk értetek, hogy az Úr derék és hűséges szolgái legyetek.

Ferenc pápa szavaival és gondolataival szeretnélek még néhány jó tanácsod adni, és elbúcsúztatni benneteket.

Éppen egy hónapja voltam utoljára Rómában a Nemzetközi Teológiai Bizottság ülésén. Szinte szokásom, hogy az ebéd utáni pihenő időben meglátogatom a Szent Péter tér környékén lévő könyvesboltokat, hogy legalább lássam, vagy esetleg meg is vásároljam a legújabb nemzetközi teológiai irodalmat. Ezekben az üzletekben vannak másfél könyvek is.

A nézelődés közben például felfedeztem egy érdekes könyvecskét, amelynek a címe: „Dieci cose he papa Francesco propone ai sacerdoti”/10 dolog, amit Ferenc pápa ajánl a papoknak. Ritka dolog, de Ferenc pápától talán nem meglepő, hogy az előszót ő írta, illetve megköszönte egy Diego Fares nevű argentin jezsuita atyának, aki a papokhoz intézet beszédeiből összeállította ezt az érdekes könyvet. Engedtem a kisértésnek, és megvettem a könyvet.

A 10 fejezetből álló könyv első része szinte szó szerint leírja a Szentatyának azokat a gondolatait, jó tanácsait, amit 2016. június 2-án az Irgalmasság rendkívüli szentévében, a papok nemzetközi zarándoklaton mondott el. 5 fontos jó tanácsról van szó.  A második részben pedig összefoglalja a Szentatya különböző alkalmakkor papoknak és kispapoknak elmondott jellegzetes gondolatait.

Most csak az első részt, az 5, „non perdete” kezdetű figyelmeztetést szeretném elmondani nektek, és kérni, hogy hallgassatok a Szentatya figyelmeztetésére. 

Az első:Non perdete la preghieraNe hagyjátok el az imádságot. Ferenc pápa ehhez az ő stílusában még hozzáteszi: „Imádkozzatok, ahogy tudtok, és ha elaludtok a tabernákulum előtt, nem baj, de imádkozzatok.”

A második:Gondoljatok gyakran Máriára! „Ne felejtsétek, hogy a Szűzanya mindig figyel rátok, és úgy tekintsetek rá, mint édesanyátokra.

A harmadik:Ne szűnjön meg sohasem bennetek az apostoli buzgóság!

A negyedik:Ne veszítsétek el az emberekhez való közelséget és a készséges lelkület(disponibilitá). A pápa egy példával is megmagyarázta, hogy mit jelent konkrétan ez a jó tanács A beszéd szerint egy újságíró egy alkalommal megkérdezte tőle, hogy ha nagy tűz lenne egy házban, akkor elsőként mit mentene ki az épületből.. A Szentatya így válaszolt: a breviáriumot és az agendámat, vagyis az előjegyzési naptáramat. Az lenne a tragédia, ha ezeket elveszíteném. Mert a naptáramban vannak bejegyezve a feladataim, a címek, a telefonom számok: vagyis röviden az emberek, akikért élek, és akiket szolgálnom kell.

Az ötödik:non perdete il senso dell’umorismo/ magyarul: nem veszítsétek el a humor-érzéketeket.A Szentatya szerint egy ez kegyelmi adomány, amiért imádkoznunk kell, és ő mindennap Aquinói Szent Tamásnak egy ezzel kapcsolatos imádságát el szokta imádkozni, mert nem szeretne kesergő és pesszimista lenni.

Az igazság az, hogy nincs ezekben a jó tanácsokban semmi új, semmi rendkívüli. De nem mellékes, hogy ki az, aki mondja, hogyan mondja, és miért mondja ezeket nektek és nekünk! És főleg nektek, akik a papszentelés előtt vagytok!.

Isten áldjon, és őrizzen meg benneteket!

AZ 2018/ 2019-es TANÉVET ÜNNEPÉLYESEN EZENNEL BEZÁROM.

KELLEMES NYARAT, JÓ PIHENÉST KIVÁNOK!

VISZONTLÁTÁSRA 2019. SZEPTEMBER 14-én, szombaton!