REKTORI TANÉVNYITÓ BESZÉD



1) Mint az Egri Hittudományi Főiskola régi és új rektora, az újrakezdés örömével köszöntöm a tanévnyitó ünnepség minden résztvevőjét; Tudatosan használtam a régi-új fogalompárt, mert csak néhányan tudják, hogy rektori megbízatásom a nyáron lejárt, és az intézményfenntartó egri érsek javaslatára, a miniszterelnök Úr harmadik alkalommal is megbízott a főiskola vezetésével.

Érsek atyának köszönöm a bizalmat. Ígérem, hogy Isten és a kollégák segítségével mindent megteszek azért, hogy a Telekesy püspök által 315 éve alapított Egri Szeminárium hűségesen és eredményesen teljesítse küldetését: papok és hittanárok képzését.

2) A fontos bejelentés után kiemelten köszöntöm Ficzek László helynök atyátaki a kápolnában buzdította kispapjainkat és velünk imádkozott. Köszönjük, hogy elvállalta ezt a szolgálatot. Kollegiális szeretettel köszöntöm Buda Péter rektor atyát, az elöljáró és tanár atyákat, kispapjainkat pedig a viszontlátás örömével.

A hallgatók sorában megkülönböztetett szeretettel és várakozással köszöntöm az elsőéves hallgatónkat, az új kispapokat, akik a mai pluralista és zűrzavaros világban is meghallották a hívó szót, és papok akarnak lenni. 

Itt, ebben az ünnepi órában csak arra szeretném emlékeztetni Őket, hogy ebben a házban két intézményhez is tartoznak. Nemcsak az Egri Hittudományi Főiskola hallgatói lettek, hanem egyúttal az Érseki Papnevelő Intézet vagy a Redempotoris Mater Missziós Szeminárium növendékei. 

Soha ne feledjék, hogy nemcsak főiskolai hallgatók, hanem kispapok, papságra készülő, hitből élő fiatalok. Ebben a házban, a tanulás mellett, el kell sajátítaniuk egy újéletformát és új életstílust, ami legalább olyan fontos, mint a teológiai tanulmányok végzése. 

Az új tanév kezdetén nemcsak nekik, hanem a felsőbb éveseknek is szívesen idézem Szent Bernát szavait:

„Vannak, akiket csak a tudás vágya hajt a tanulmányok felé: ez rendetlen kíváncsiság.

Vannak, akik azért akarnak csak tudni, hogy róluk is tudomást szerezzenek: ez alantas hiúság. 

Mások azért kívánnak tudásra szert tenni, hogy tudásukat eladhassák, hol pénzért, hol kitüntetésért: ez aljas nyerészkedés. 

De vannak olyanok is, akik azért óhajtanak tudni, hogy mások épülését szolgálják: ez őszinte szeretet. 

S végül olyanok, akik azért kívánják a tudást, hogy ők maguk épüljenek: ez bölcsesség”.

Remélhetőleg, teológus hallgatóinkat a negyedik és ötödik szempont hozta az Egri Hittudományi Főiskolára: a tanulás által egyrészt több, értékesebb emberekké akarnak válni, másrészt azért, mert a megszerzett tudás által mások épülését, egészen konkrétan Isten újszövetségi népét akarják szolgálni, sőt mint az új evangelizáció munkatársai hitre akarják vezetni a kevésbé hívőket vagy hitetleneket.

A tanév kezdetén Szent Bernát szavaival a szorgalmas tanulásra, Ferenc pápa szavaival (Gaudium et exsultate) pedig az életszentségre szeretném most buzdítani kispapjainkat. A Szentatya szerint soha nem feledkezzünk meg arról, hogy

„Az Úr mindent elkér tőlünk, és amit fölkínál érte: az igazi élet, a boldogság, amelyre teremtve lettünk (GE 1). Azt akarja, hogy szentek legyünk, és nem azt várja, hogy megelégedjünk egyfajta középszerű, felhígított, széteső élettel. Valójában – különféle módokon – a Szentírás első lapjaitól kezdve jelen van az életszentségre szóló meghívás. Így mondta az Úr Ábrahámnak: „Járj előttem, és légy tökéletes” (Ter 17,1).

A dokumentum 24. pontjában pedig egy kéréssel fordul hozzánk a pápa: „Engedd, hogy a Szentlélek átalakítson, engedd, hogy megújítson, hogy ezt lehetővé váljék, és a te drága küldetésed ne menjen veszendőbe. Az Úr fogja teljességre vinni ezt, tévedéseid és negatív pillanataid ellenére is, csak te el ne hagyd a szeretet útját, és maradj mindig nyitott az ő megtisztító és megvilágosító természetfölötti hatásaira” (GE 24).

Távollétükben is szeretettel gondolunk a VI. éves diakónusokra, akik számára a tanév korábban kezdődött, hiszen ők már szeptember elején megkezdték lelkipásztori gyakorlatukat.

149 aktív hallgatóval kezdjük meg az új tanévet: 37 kispap osztatlan teológus képzésben, a világiak közül 27 fő katekéta-lelkipásztori munkatárs alapszakon, 75-en pedig hittanár nevelő mesterszakon végeznek teológiai tanulmányokat. 10 pedagógus pedig 2 féléves hitoktatói szakirányú továbbképzésben vesz részt.

3) Nálunk a tanévkezdés mindig ünnep, de főként ebben az esztendőben, hiszen ma van a Szent Kereszt fölmagasztalásának az ünnepe.

A mai napon hálával gondolunk Szent Ilonára, Nagy Konstantin császár édesanyjára, aki megtalálta a megváltó Jézus keresztjének maradványait. Gondolhatunk arra is, hogy 335. szeptember 14-én szentelték föl azt a bazilikát, melyet Nagy Konstantin Jeruzsálemben, a Golgota hegyén emeltetett a Szentkereszt tiszteletére. Itt történt a keresztnek első nyilvános ünneplése és fölmagasztalása. Igaz, a nyugati egyházban csak a VII. századtól kezdték el ünnepelni ezen a napon a Szent Keresztet, miután Herakliusz császár 628-ban visszaszerezte azt a perzsáktól, akik majd’ másfél évtizeddel korábban, Jeruzsálem elfoglalását követően, magukkal vittek.

         De talán ezeknél a történelmi eseményeknél fontosabb az a látomás, amit Nagy Konstantin császárral kapcsolatában szoktunk emlegetni,

A történeti hagyomány szerint Nagy Konstantin császárnak egy sorsdöntő csata előtt látomásban feltűnt egy jel, a kereszt jele, és egy felírat: "in hoc signo vinces!" E jelben győzni fogsz. A császár győzött, és ez nemcsak a kereszténység, hanem az egész világ történelmében igen komoly fordulatot hozott. 

Adja Isten, hogy Nagy Konstantinhoz hasonlóan nekünk is legyen ilyen hitbeli tapasztalatunk. Segítsen bennünket a Szentlélek kegyelme, amiért a kápolnában imádkoztunk, hogy Krisztus keresztje, a megváltó keresztjéből fakadó kegyelem segítségével mi is győztesek, vagyis eredményesek, sikeresek legyünk abban a szellemi, lelki harcban, amelyek ott vannak az életünkben. 

Igen, kedves szeminaristák! A szent keresztből erőt meríthetünk azoknak az áldozatoknak a vállalásához, amelyek együtt járnak a teológiai tanulmányokkal és a papságra való felkészüléssel.

         Mert Jézus keresztjének jele sokkal több számunkra, min két egymásra helyezett gerenda, az magát a megfeszített Krisztust juttatja eszünkbe. Az ő szeretetét, és végül is győzelmét a kereszten. Az Ószövetségben a kígyóktól megmart nép feltekintett Mózes által készített rézkígyóra, és megmenekültek a halálos csapásoktól, marásoktól. Ugyanígy a keresztény embernek a szenvedésben végső menedéke Jézus Krisztus keresztje, mi rá tekintünk fel. Ez a kereszt a századok folyamán az üldöztetésekben erőt adott azoknak, akik hittek benne és Isten jóságát, irgalmát, irántunk való szeretetét is meglátták a keresztben. Ezért a kereszt a mi legszentebb jelünk, jelképünk.

         Az ókorban egy római polgárt egyszerűen lefejezték, ha bűnösnek bizonyult. A leggyűlöltebb kivégzési eszközre, a keresztre, a lázongó rabszolgákat feszítették. Vagyis sokáig a gyalázat fája volt, de Jézus halálával és feltámadásával a dicsőség jelévé vált.  Olyannyira, hogy Nagy Konstantin császár már ezt a jelet viselve indult a csatába.

         Főként Szent Pál apostol az, aki a kereszt teológiájára, annak fontosságára megtanít bennünket. Gondoljunk csak azokra a szavaira, amit az első korinthusi levél 

első fejezetében: „Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről” (2Kor 1,3). „A zsidók csodákat követelnek, a görögök bölcsességet keresnek. Mi, azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Aki a zsidóknak ugyan botrány,  a pogányoknak oktalanság, nekünk azonban Isten ereje és Isten bölcsessége.”

         Talán majdnem mindnyájan hallottunk már arról, hogy az első évezredben a keresztények nem helyezték a keresztfájára az Úr Jézusnak a szenvedéstől meggyötört holttestét sem gipszből, sem fából, sem egyéb más anyagból. A keresztfáját egyszerűen csak üresen hagyták vagy pedig drágakövekkel ékesítették. Ez a szép szokás, amit a művészettörténetben úgy is szoktunk emlegetni, mint „croce gemmata nemcsak arra emlékeztet bennünket, hogy Jézus dicsőségesen feltámadt és felment a mennybe, hanem arra is, hogy nagy kincs, nagy ajándék számunkra a megváltó Jézus keresztje és az ő megváltói műve. Nem véletlen, hogy a kereszt lett a keresztényes legfontosabb szimbóluma. 

Talán nem mindnyájan tudjuk, hogy a kartauzi szerzetesek címere a földgolyón álló kereszt. Jelmondatuk pedig a következő: „Stat crux dum volvitur orbis”, ami magyarul azt jelenti: A kereszt szilárdan áll, míg a világ forog”. Ez a mi hitünk, ez a mi reményünk, és ebben a hitben kezdjük meg ezt az  új szemesztert.

4) A nyár folyamán tanulmányi szempontból fontos esemény volt, hogy érsek atya aláírta a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karával eddig is létező, de most megújított affiliációs szerződésünket. Ennek következménye, hogy szeptembertől kezdve a tantárgy struktúránkon, az egyes tanegységek elnevezésén egy kicsit változtatnunk kell, hogy a jövőben is a képzésünk úgy szerepeljen, mint a Pázmány teológia karának kihelyezett tagozata. Ezeket a változásokat, illetve a legfontosabb változásokat szeretném most ismertetni.

– A jövőben a filozófia szigorlat, a filozófiai tanulmányok befejezéséhez kapcsolódóan a 2. év 2. szemeszterében lesz, ami azt jelenti, hogy az egyháztörténelmi szigorlat a 3. évben lesz. A fundamentális teológiai szigorlat megszűnik.

– Akik bakkalaureátusi diplomát akarnak, azoknak az egyháztörténelmi szigorlathoz kapcsolódóan patrológiából is szigorlatozniuk kell, a 4. év második félévében. Tehát az egyháztörténelem szigorlat anyaga: egyetemes és magyar egyháztörténelem, dogmatörténet és patrológia. A bakkára pályázóknak az eddigi két félév kezdő szintű görög nyelv után, még két félév haladó görög nyelvórán is részt kell venniük. Ezek az órák a 3-4. évben lesznek, vagyis a nagyobb létszám miatt csak minden második évben.

5) Már a tanévzárón is említettem, hogy az első félév fontos eseménye lesz a Magyar Akkreditációs Bizottság illetékes látogató bizottságának látogatása október 21-én és 22-én. Nyugodtan és felkészülten várjuk ezt a látogatást. Az intézményi önértékelésünket időben elküldtük. Reméljük, hogy ez a fontos, 5 évenként visszatérő eljárás még az idén eredményesen befejeződik.

Még egy másik fontos eseményre is szeretném emlékeztetni a kedves jelenlévőket. Tegnap délután 4 órakor Erdő Péter bíboros, esztergomi érsek a Szent István Bazilika előtti téren elindította a visszaszámlálást. Pontosan egy év múlva megkezdődik Budapesten az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, ami azt is jelenti, hogy megkezdjük az utolsó előkészületi évet. A minimum az, hogy közösen is imádkozunk ennek az egyhetes ünnepségsorozat sikeréért, amelynek középpontjában az Oltáriszentségben jelenlévő Krisztus áll. Őt ünnepeljük a szentmiséken, a körmeneteken, a szentségimádásokon, sőt még katekézisek, tanúságtételek és kulturális rendezvények keretében is. Ez a hét, és nyilvánvaló, hogy a felkészülés is arra akar rádöbbenteni bennünket, hogy az Egyház életének és küldetésének forrása és csúcspontja az Eucharisztia.

A 2020-as eseményt egy 3 éves tematikus felkészülés előzi meg a magyar katolikus egyházban. Az első évben arra koncentráltunk, hogy az Eucharisztia az egyéni keresztény életünk forrása, hiszen a megváltó Jézus azt szeretné, hogy ő legyen az Életünk, és szeretné, ha életünk minden forrása belőle fakadna. A második évben arra figyeltünk, hogy az Eucharisztia az Egyház életének, és a mi szemináriumi közösségi életünknek is a forrása. Az utolsó esztendő jelszava pedig a következő: Az Eucharisztia forrás a világ életéért. A Megváltó Jézus mindenkiért odaadta az életét, az ő vére mindenkiért kiontatott. Erre gondolva, az egyéni és közös lelki programok által, az Eucharisztikus lelkiségünk segítségével igyekezzünk ebben a tanévben a missziós lelkületet is kialakítani önmagunkban és szemináriumi közösségeinkben. Nyilvánvaló, hogy ebben a Neokatekumenális úton járó Szeminárium növendékei is erre figyelmeztetnek bennünket.

Minden szentmisében azt ünnepeljük, amit Jézus Krisztus velünk, értünk tesz, két szentmise között pedig azt igyekezzünk tenni, ami velünk tett.  Tóth Tihamérnál olvastam a következő szép gondolatot: A szentmisében én vagyok a pap, és Jézus az áldozat. Két szentmise között pedig Jézus az, aki kezébe veszi az én életemet és áldozattá, az önmagát kiosztó szeretet forrásává teszi mások számára.

6) Hagyományainknak megfelelően most következik az ELSŐÉVESEK FOGADALOMTÉTELE. Kérem az elsőéveseket, hogy lépjenek a közösség színe elé, és tegyenek fogadalmat.

7) Örömmel hirdetem ki, hogy a 2019/ 2020-as  tanévre BARTA MÁRTON  diakónus, VI. éves hallgatónk nyerte el A NEMZETI FELSŐOKTATÁSI ÖSZTÖNDÍJAT.

Ezt az ösztöndíjat mindig a legkiválóbb teljesítményt elért kispap kapja egy tanéven át, amit a Tanári Kar előterjesztése alapján a felsőoktatásért felelős államtitkár állapít meg. Az ösztöndíj 10 hónapra szól. Havi összege: 40.000 forint.

Magam és a Szeminárium egész közössége nevében gratulálok az ösztöndíjasnak, további eredményes tanulást kívánok, ami példaként állhat a többi hallgató, különösen is az elsőévesek előtt.

Kedves kollégák, Kedves szeminaristák!

Az ünnepi gondolatok és a fontos információk után az Egri Hittudományi Főiskola 315. tanévét ezennel megnyitottnak nyilvánítom, a tanévnyitó ünnepségünket pedig bezárom. Felkérem a kantus magisztert a pápai himnusz megkezdésére.