REKTORI TANÉVZÁRÓ BESZÉD 2021



Kedves Vendégeink! 

Tanévzáró ünnepségre és a Te Deum eléneklésére jöttünk össze. Mind a kettő fontos. Az is fontos, hogy szépen fejezzük be azt, amit szeptemberben ünnepélyesen elkezdtünk, de még fontosabb, hogy a tanév végén hálát adjunk a gondviselő Istennek. A 103. zsoltár is erre biztat bennünket. „Áldjad lelkem az Urat, és ne feledd, hogy mennyi jót tett veled!” Mert a hála nem csak egy érzés, ami többé-kevésbé megvan bennünk. Az igazi hála mindig egy kimondott szó is, egy szavakban is megfogalmazott köszönet. De azt is nagyon jól tudjuk, hogy „az igazi hálát szavakkal nem lehet kifejezni”.

Örömmel és szeretettel köszöntök mindenkit az EGRI HITTUDOMÁNYI FŐISKOLA valamint AZ EGRI ÉRSEKI PAPNEVELŐINTÉZET és a REDEMPTORIS MATER SZEMINÁRIUM közös tanévzáró ünnepségén.

Hálás szeretettel köszöntöm mindenekelőtt a főiskolánkat és a szemináriumainkat fenntartó Érsek atyánkat, aki ebben a pandémiás tanévben atyai szeretetével még jobban odafigyelt az életünkre és munkánkra.

Kiemelten köszöntöm Dr. Pajtókné dr. Tari Ilonát, az Eszterházy Károly Egyetem Rektorát, aki megtisztel bennünket jelenlétével és velünk együtt imádkozik. Mindnyájan tudjuk és reméljük, hogy lényegi és minőségi változás várható a város két felsőoktatási intézményének kapcsolatában azzal, hogy augusztus 1.-ől az Eszterházy Egyetem fenntartója is az Egri Főegyházmegye lesz, és létrejön az Egri Katolikus Egyetem, az alapító püspök nagy álma.

Köszöntöm Buda Péter és Michal Muszynski rektor atyákat, az elöljárókat, a tanár atyákat, és ezúton is köszönetet mondok éves munkájukért. Hitből fakadó örömmel köszöntöm két prebiteranduszunkat és a hat diakonanduszunkat, akik befejezték tanulmányaikat, és a lelkigyakorlat elvégzése után holnapután pappá és diakónussá szentelődnek. A tanév végén köszöntöm kispapjainkat is, akik a vizsgaidőszak után már várják a megérdemelt nyári pihenést.

1)           Örülünk annak, hogy véget ért a vizsgaidőszak, befejeződött a második félév, de az is természetes dolog, hogy visszatekintünk a most befejezett tanévre. Visszagondolunk arra, hogy mi minden történt velünk az elmúlt tanévben: Ha valamikor, akkor az idei tanév végén mindnyájan érezzük, hogy „dignum et iustum est”, hogy hálát adjunk a Gondviselő Istennek.

         Ha lenne historia domusunk, akkor nagyon valószínű, beleírnánk azt is, hogy a 2020/2021-es tanév: „annus horribilis” volt számunkra, mert 2020 és 2021 nem olyan év, amelyre maradéktalanul örömmel tekintünk vissza.

Szeptemberben még bizakodva, szinte a szokott módon kezdtük meg a tanévet, de november 11-e után minden megváltozott. Megérkezett Magyarországra is a pandémia második, majd pedig a harmadik hulláma, ami gyökeresen megváltoztatta az életünket. Hozzá kellett szoknunk a maszkhasználathoz, a távolságtartáshoz, az online-oktatáshoz. A legnehezebb időszak az volt, amikor november elején három hétig szüneteltetnünk kellett az oktatást, mert szinte minden kispap és a tanár atyák közül is jó néhányan megfertőződtek. Aggodalommal hallgattuk a híreket és szomorúan kellett tudomásul vennünk, hogy ismerőseink és a papok között is sokan megbetegedtek, sőt meg is haltak.

A második félév elején el kellett hagynunk a Szeminárium történelmi épületét, mert megkezdődött az épület külső és belső teljes felújítása. A félév azzal kezdődött, hogy az Oltáriszentséget átvittük a Szent János ház kápolnájába. A megszokott környezetünk építési terület lett, ki kellett ürítenünk a házat. Pakolgattunk, biztonságban helyeztük az értékeinket.  Kissé szomorúan, de leselejteztük régi, elhasznált bútorainkat. A főiskola és a Szeminárium is néhány nap alatt a Szent János Házba költözött.

Talán mondanom sem kellene, hogy van miért hálát adnunk a mai napon.

·     Mindenekelőtt azért, hogy itt vagyunk és egészségesek vagyunk. Többen is megbetegedtek közülünk, de nem súlyosan.

·     Megköszönhetjük a Gondviselőnek azt is, hogy „de facto”megkezdődött és reményt keltő módon folytatódik a Szeminárium történelmi épületének felújítása. Olyan felújításról van szó, amilyen még nem történt azóta, hogy Eszterházy Károly püspök idejében 1793-ban kialakult az épület mai formája.

·     Mind a főiskola vezetője leginkább azért adok hálát, hogy a járvány és az építkezésekkel kapcsolatos nehézségek ellenére is, szinte a hagyományos módon be tudjuk fejezni a tanévet. A kispapoknál már a mai napon, a hittanárképzésben pedig várhatóan július 3-án.

Mindezekért hálát adunk a Gondviselőnek.

Nemcsak a jóért, hanem a megpróbáltatásokért is. 

Sík Sándor TE Deum című verse is erre biztat bennünket:

„Téged Isten dicsérlek és hálát adok mindenért. 

Hogy megmutattál mindent, ami szép, és megmutattál mindent, ami rút, hála legyen.”

Mi, akik itt vagyunk, hittel valljuk, hogy mindaz, ami történt velünk, ahhoz Istennek is köze van: az Isten akarata és tudta nélkül semmi sem történik az életünkben, és Pál apostollal együtt reméljük, hogy „az Istent szeretőknek minden a javukra válik.”

         

2) Szeretnék röviden beszámolni az elmúlt tanév legfontosabb történéseiről és eredményeiről

a) A 4 féle képzési formában a tanévet 126 hallgatóval kezdtük meg. A hallgatók közül 34 kispap osztatlan teológus-képzésben, a világi krisztushívők közül 27 fő katekéta–lelkipásztori munkatárs alapszakon (BA), 49-an pedig hittanár nevelő mesterszakon (MA), teológiai tanulmányokat, és 16 pedagógust vettünk fel a katolikus hit- és erkölcsoktató szakirányú továbbképzésre. 

Kispapjaink közül 2-an fejezték be tanulmányaikat. Katekéta alapszakon 3-an tesznek záróvizsgát, a hittanár-nevelő mesterszakon pedig 9-en fognak diplomát kapni a július 3-i diplomaosztó ünnepségen. 14 pedagógust pedig oklevelet kap hitoktatói felsőfokú szakirányú továbbképzés elvégzéséről.

A tanulmányi eredményekről szólva bejelentem, hogy az első félévi vizsgákon Péter Vilmos és Osztie Balázs kitűnő eredményt ért el. A második félévben Tajos Benedict, Kerekes Gábor és Osztie Balázs bizonyítványa lett kitűnő.  

Mindnyájuknak őszintén gratulálunk, és további szép folytatást kívánunk! 

3) Kedves Testvérek!

Elérkeztünk tanév végére, néhány perc múlva a kápolnában adunk hálát Isten minden kegyelméért.

De mielőtt bezárjuk a tanévet, feladatom az is, hogy a két VI. éves testvérünket elbúcsúztassam és átadjam nekik a diplomát. Elbocsátó üzenetemben két gondolatot szeretnék most szóvá tenni.

a)          Egy hittudományi főiskolán más a tanár és a diák viszonya, mint más felsőoktatási intézményben. A pap és a kispap, az idősebb testvér és a fiatal testvér viszonyáról van szó, és ez a viszony a mai nappal nem szűnik meg, sőt komolyabbá válik, hiszen a papszentelés által ti is az egyházmegye presbitériumának tagjai lesztek. A szentelés eredménye egy elszakíthatatlan lelki-kegyelmi kapcsolat, amelyre érdemes gondolni akkor is, amikor már kint lesztek az Úr szőlőjében. Őszintén kívánjuk, és ezekben a napokban azért imádkozunk, hogy Isten akarata szerint, Egyházunk javára hely tudjatok állni a papi munkában.

b)         A Redemptoris Mater Egyházmegyei Missziós Szeminárium növendékeiként tanultatok nálunk, az Egri Hittudományi Főiskolán.

Mindent összeszámolva 9 év készület után most elhagyjátok Eger városát, valamiképpen úgy, mint az első pünkösd után az apostolok Jeruzsálemet. Remélhetőleg nem szomorúan, hanem hitből fakadó örömmel, Jézus nagy missziós parancsára gondolva, és abban a hitben, hogy a Mi Urunk Jézus Krisztus általatok is folytatni kívánja az ő megváltói művét a világban

Ez az a feladat, amelyet Jézus a tanítványaira bíz. Ha egy tanítvány, illetve pap egy helyben marad, és nem indul el, nem adja át másoknak azt, amit a keresztségben kapott, akkor nem igazi tanítványa Jézusnak: hiányzik belőle a missziós lelkület, az, hogy kilépjen önmagából, és az örömhírt továbbadja másoknakErre a hivatásra készített fel benneteket az Egri Hittudományi Főiskola és főként az erre specializálódott Redemptoris Mater Szeminárium. Arról se feledkezzetek meg, hogy a jó pap holtig tanul, a „tanítvánnyá levés” igazában egy egész életre szóló feladat.

Papi életem, 44 éves tapasztalatom mondhatom, hogy nem könnyű ennek a küldetésének a teljesítése. A gondok és kísértések közepette jusson eszetekbe, hogy Jézus nemcsak küldetést adott az apostoloknak, hanem előre megígérte az ő segítségét is, és állandóan olvashatjuk, hallhatjuk az ő biztató szavait. „Bizzatok, mert én legyőztem a világot…. Ime én mindennap veletek vagyok a világ végezetéig”

4)  Ünnepségünk kezdetén már említettem, hogy ebben az évben sok mindenért kell hálát adnunk.

Hálát kell adnunk azért is, hogy Dr. Linczenbold Levente atya, mint teológiai tanár a 25. tanévet fejezte az Egri Hittudományi Főiskolán, és méltóvá lett arra, hogy átadjam neki a Pro Seminario Agriensi kitüntető emlékérmet.

Egy másik emlékérmet is szeretnék átadni ebben az ünnepi órában. Ez a második kitüntetés a kispapok számára talán meglepetés. A tanári kar egyhangulag úgy döntött, hogy ebben az évben Pászti Ottó gondnok úrnak, diakónus Úrnak is átadjuk a Pro Seminario Agriensi emlékérmet abból az alkalomból, hogy 20 éve gondnok az Egri Szemináriumban, és az idei évben nyugdíjba vonul. Örülünk annak, hogy már 20 éve szolgálja a papnevelés ügyét, és még, mint nyugdíjas továbbra is vállalja ezt a szolgálatot.

Buda Péter a Szeminárium rektora köszöntötte Dr. Dolhai Lajos rektort, aki a 40. tanévet befejezte az Egri Hittudományi Főiskolán. 198 óta tanít az Egri Hittudományi Főiskolán. Az oktatás mellett 15 éven keresztül a Papnevelő Intézet prefektusa is volt. 1994-ben nevezték ki az főiskola vicerektorává, 2008 szeptemberében pedig az EGHF rektora letT.

A Te Deum eléneklése előtt Ternyák Csaba érsek köszöntötte a jubilánsokat és szólt a kispapokhoz…..