AZ EGRI SZEMINÁRIUM ALAPÍTÓLEVELE
LITTERA FUNDATIONIS SEMINARII AGRIENSIS
Seminarium Leopoldo-Telekeszanum Beatae Mariae Virginis
in Coelos Assumptae Agriense et Convictus juvenum
nobilium per Stephanum Telekesy episcopus Agriensis fundatum
Agria, die IV Augusti, anno MDCCIX
Telekesy István egri püspök megalapítja a Telekesiánumot,
az egri Nagyboldogasszony szemináriumot
és a nemesi konviktust.
Eger, 1709. augusztus 4.

Mi, Telekesy István Istennek és az apostoli Szentszéknek kegyéből egri püspök és tekintetes Heves és mindkét Szolnok megyének örökös főispánja. Ezennel minden krisztushívőnek a mostaniaknak és az eljövendőknek üdvösséget kérünk a mindenek Megváltójától. Mindeneknek ezennel tudomására hozzuk, hogy miután az isteni gondviselésnek kimondhatatlan és jóságos kegyelméből kineveztettem az egri püspökségnek a lelki kormányzására és igazgatására, azonnal áttekintettem ennek az igaz hitű és ősi, és most is virágzó egyházmegyének a régi és mostani állapotát, és számba vettem a mi lelkipásztori feladatunkból adódó igényt és kötelezettséget, és mindent pontosan végig gondoltam, megállapítottam nem kevesebb fájdalommal, mint könnyhullatásokkal, hogy az ottomán hatalomnak elhatalmasodó kiterjedése mekkora gondokat okozott a mi boldogemlékű elődeinknek; a földjükről és a hajlékukból való elűzetés, a régi virágzó prépostságoknak az elpusztítása, az apátságok lerombolása, a monostorok szétdúlása, és megszüntetése az ősi hagyományos jámborságnak, és ezek helyett az emberi nem ősi ellenségének közreműködésével kisarjadtak a téves tanításoknak a gyomnövényei és felerősödött a kárhozatos eretnek tévelygésnek a mételye. És hogy ezeknek a tátongó bajoknak akadályt állítsak, az apostoli Szentszéktől ránk bízott bárányaimnak a lelki gondozásáról minden erõmmel gondoskodjak, aminthogy ez a kötelességem, hogy eleget tegyek a jóságos Isten segítségével mindezeknek a feladatoknak, ő császári fenségéhez, a jámboremlékezetű Lipóthoz, választott római császárhoz és a magyar királyság apostoli királyához alázatosan folyamodtam, hódolattal esedezve, hogy egy nagyon fontos szándéknak megvalósítása végett, a Borsod megyei bélháromkúti apátságot, amit abban az időben a mi káptalanunk birtokolt és én tőlük megváltottam és kifizettem, ezt az apátságot egy megalapítandó egri szeminárium javára és az ottani leendő klerikusoknak a gondozására legkegyelmesebben rábízni és a főkegyúri jogból erre a célra ajándékozni méltóztassék. Ennek a kérésnek a teljesítésére hajlandóságot mutatott legkegyesebben ő császári és királyi fensége, és hozzájárult a nevezett bélháromkúti apátságnak az átadására a birtokunkban lévő és a királyi pecséttel ellátott adományozási leirat alapján. Ezennel megköszönöm legszentségesebb fenségnek a kegyét és jóságos hajlandóságát, és azt a nagylelkű adományt, amit megújított a jóságos Isten dicsőségére, a boldogságos és dicsőséges Istenanya tiszteletére, és az összes égi szentek tiszteletére, és a római szent egyház díszére és gyarapodására, és az üdvösségszerző katolikus hitnek a terjedésére, s a lelkeknek az üdvére, hogy így megalakulhasson a fent említett szeminárium. Megemlítjük azonkívül jelen iratunkban, hogy megszereztük Mathias Svorcz-nak, másképpen Körmöczy Mátyás hentesnek Eger városában lévő házát, amely a város nyugati részén a városfalaktól mintegy húsz lépésre a Jézus Társaság kollégiuma mellett található. A vételár hatszáz rajnai forint volt, és ezt a házat a szükséges igényeknek megfelelően nagy költségekkel átalakítottuk a szeminárium számára, egy új emelettel kibővítettük a dicsőséges Istenanyának, a Magyarok Nagyasszonyának, a Mennybe felvett Szent Szűznek tiszteletére; és úgy rendelkezünk, hogy ez a hely adjon otthont a tervezett szemináriumnak és azoknak, akik annak lakói lesznek. Elsősorban a káptalan egyik kanonok tagjának a vezetésével és az ő két társával. A nevezett bélháromkúti apátság jövedelméből tartsák fent ezt az intézményt, és a hat klerikust, akik közül négynek olyannak kell lennie, akik már előzőleg más akadémiákon elvégezték a filozófiát és megfelelő igazolásokkal bizonyságot nyertek erkölcsi alkalmasságukról, itt végezhessék a teológia morálist. További két növendéket is vegyenek fel az úgynevezett humán iskolából, akik már a grammatikai képzésben alaposan részesültek, és vizsgálják meg azoknak a helyzetét, jellemét, erkölcsét és korát, nehogy miután befejezték a szokásos stúdiumot a szent rendeknek a felvételére koruknál fogva még alkalmatlanok legyenek. Ezek a növendékek mielőtt a klerikusi öltönyt magukra veszik, néhány napon át a lelki életben gyakorolják magukat, és a szeminárium szabályait és a többi szükséges ismereteket elsajátítsák, általános gyónást végezzenek, és ha ezek után alkalmasoknak találja őket a prefektus felölthessék a klerikusi ruhákat. Miután befejezték a lelkigyakorlatot még három hónap álljon rendelkezésükre, hogy ezután amennyiben a szemináriumban kitartottak és az elöljáróknak az ítéletével alkalmasoknak bizonyultak, tegyenek esküt a következő pontokra.

I. Amíg a szemináriumban élnek, alávetik magukat a szemináriumi szabályoknak és törvényeknek és a lel kivezetői irányításának, és ennek szellemében élnek.
II. Hogy az összes szent rendeket, a papság rendjét is, mikor az elöljárók alkalmasnak látják az időt, még a stúdiumuk befejezése előtt felvegyék.
III. Ha pedig a szent rendek felvétele előtt más elhatározásra jutottak és más életmódot választanak, a rájuk fordított költségeket megtéríteni tartoznak.
IV. Hogy a papi rend felvétele után három évig ebben az egyházmegyében, ahová az elöljárók őket helyezik, az egyházi és papi munkában fáradoznak. Miután az esküt mindezekre letették, az esküiratot a szeminárium naplójába saját kezükkel aláírják.

Mindezeken kívül a prefektusnak okos és lelkiismeretes irányításával megfelelő magatartást igyekezzenek tanúsítani a szemináriumi életben, azok szerint a szabályok szerint, amit a nagyszombati úgynevezett vörös szeminárium szabályai előírnak. Ami a ruhát illeti fekete színű öltönyt hordjanak. A napi étkezés három fogásból áll, italul pedig sört kapnak. Az étkezés költségeit mind a prefektus, mind két társa számára és a növendékek számára a nevezett apátságnak a jövedelméből térüljön meg. A költségeket illetően a prefektus évenként nekünk és utódainknak, vagy a káptalani megbízottaknak, beszámolni tartozik. Ami a növendékek felvételének jogát illeti, azt magunknak és utódainknak tartjuk fenn, figyelembe véve a káptalan hozzájárulását a széküresedés esetén. Fontosnak tartjuk a szemináriumban a jó erkölcsök megtartását, azokat pedig akik ez ellen vétenek, és zavart és lázadást keltenek, el kell bocsátani, figyelembe véve a nevezett vörös szeminárium szabályait. Az eltávolítás okait hozzánk és utódainkhoz, vagy a helynökhöz jelenteni kell. Az év összes nagy ünnepein, a vasárnapokon, a körmeneteken és az ünnepségeken, amennyiben azokat a püspök végzi a Szent Mihály főangyal templomában, amely már régen székesegyházul szolgál, mindnyájan megjelenni tartoznak az egyházi szertartásokon, azoknak a rendjét elsajátítva illendőképpen és tisztelettel asszisztálni tartoznak. Az alapítóért imádkozni tartoznak a prefektusnak és az elöljáróknak rendelkezése szerint. Mivel pedig az előbb említett szemináriumnak az alapítását elhatároztuk, elrendeljük, hogy egyházmegyénket nagyobb virágzásra segítsük és hogy abban a legkülönfélébb tudományágak virágozzanak, miközben aránylag kevés a lel kigondozóknak, a római katolikus vallásban dolgozó papoknak a száma, mi megállapítottuk és úgy tapasztaltuk, hogy nagyobbításra szorul az egyháznak a szükséglete érdekében. Ebből a mindkét kötelezettségből következik lelkipásztori teendőnk, az isteni fölség nagyobb szolgálatára és az igaz hitnek a növelésére, hogy a lelkeknek a hasznát szem előtt tartva, szerény erőinkhez képest is amennyire lehet segítségére siessünk. Ezért elrendeljük, hogy a megalapítandó intézetben biztosítást nyerjen hat klerikus és még két szeminarista fölvétele, ugyanolyan regulák és szabályok szerint, ezek magyar nyelvűek és származásúak legyenek, továbbá jó erkölcsűek, személyileg érettek, és akik a filozófiai kurzust már befejezték, ezeket mint konviktorokat neveljék a megalapítandó intézményben. Továbbá meggondolva és lelkünkben mérlegelve, egyházmegyénknek a politikai és világi állapotát, különösen pedig azoknak a megyéknek, amelyekben az örökös főispánság tisztségét viseljük, és ahol az elmúlt időkben a szolgaság állapotában a barbár ottomán nép uralma alatt különbféle formájú gyászos háborúk és zavargások voltak, és sokáig fosztogattak ezeken a vidékeken, a mi időnkben ezek a nehézségek még most is fennállnak, azért hogy megfelelő módon tanítsák a gyermekeket, mivel a szülők nem elégségesek ezek elvégzésére és nem is teszik meg, amiből könnyen lehet, hogy a zsenge gyermekek a tanulásban hiányokat szenvednek vagy egyáltalán nem részesülnek vallási oktatásban, vagy téves tanításokba jutnak és helytelen nézeteket terjesztenek a lelkeknek a nagy kárára. Előfordult továbbá és elő is fordulhat ismét, hogy gyakran a szülők, különösen a jobb módúak, akik eddig nem katolikus intézményekben tanítatták gyermekeiket a jobb tanítás végett, azokat küldjék el katolikus gimnáziumokba, ahol buzgó és jól kiképzett tanítóknak a hatására és a Szentléleknek a kegyelméből, az igaz és üdvözítő hitnek a megismerésére jussanak, és megtérve a téves nézeteknek mondjanak ellent. Azok pedig, akik megtérésük miatt és szüleiknek a megátalkodottsága miatt elhagyottakká, és a rokonoktól üldözöttekké válnak, és szüleiktől a katolikus hit iránti gyűlöletből kitagadtatnak. Hogy tehát ezeken a részeken a nemesi ifjúság tanítására és a szegényebb szülőknek a megsegítésére, a római katolikus hitre térteknek, és az emiatt a szülőktől rossz bánásmódban részesülteknek a megvigasztalására, és következésképpen a hazának és ezeknek a földrészeknek a jövőbeli előnyére és fejlődésére legyenek tekintettel. Elrendeljük és megalapítjuk bízva az isteni irgalmasságban és szerény erőinkben, amelyet az isteni jóság nekünk juttatott, a már említett két klerikuson kívül, amint azt már mondtuk a konviktorok módján és az említett hat növendéken kívül, akik a szemináriumhoz tartoznak, még más tíz nemes ifjút hasonlóképpen konviktorokat, ugyanabban a szemináriumban, amit mi megalapítottunk és elhatároztuk, hogy őket felszereljük és elhelyezzük. Amely tíz ifjak nemesi családból származtak, és jó erkölcsűek, különösképpen pedig olyanok, akiket a nem katolikus szülők kitagadtak, azokat vegyék fel a grammatika osztályától kezdődően, aszerint a szabály szerint, amely szerint a kassai nemesi konviktusban irányítják őket. Különös tekintet legyen a dunántúli ifjak felvételére, hogyha egyeseket ezekből a részekből lehet felvenni. Különösképpen a mi rokonságunkból és más árvákból, jó családokból, akik nehéz anyagi körülmények közé jutottak. Azonkívül azt akarjuk, hogy nem kevésbé legyenek biztosítva és legyenek hozzánk bizalommal úgy a szülők, mint maguk az ifjak, hogy mi mikor felvesszük őket ezekbe a konviktusokba, akkor nem akarunk ezzel mást, mint a hazának a javát és előmenetelét, a nemességnek és az ő családjuknak a dicsőségét, és hogy ezt elősegítsék, ők jobban merüljenek bele a tanulásba, és nem kényszerítik őket semmiféle ürüggyel, hogy papok legyenek. Ha azonban valaki ezek közül a konviktorok közül saját magától és isteni ihletésre egyházi pályát választ, a szemináriumnak az elöljárói és a tanárok testületének ítélete alapján alkalmas erre a hivatásra, másokkal együtt a kassai szeminárium alapítványára terjeszthetők elő. Ha pedig valaki közülük más tanulmányokra lenne alkalmas és a világi állapotban akarná folytatni tanulmányait, akkor azt is fel lehet venni ugyanazon feltételek mellett, mint itt Egerben még pedig, hogy annak idején majd világi állapotban a hazának dicséretreméltóbban szolgáljon. Ha pedig valaki az egri konviktorok közül, az előbb említett módon a kassai konviktusba az egribõl áthelyeztetik, annyi ideig, amíg az ő filozófiai tanulmányait Kassán befejezi, addig az ő helye az egri konviktusban maradjon szabadon. Ha pedig a kassai szemináriumba ezek közül valakit egyházi státusba küldenek, akkor azt ugyanannak a kassai szemináriumnak az alapítványából kell nevelni. Ha pedig a mi jámbor és üdvös elhatározásunk és alapításunk a jövőben nem lenne anyagi javak hiánya miatt elégséges a költségek fedezésére, azért mi az eljövendő időkre vonatkozólag a tartós biztosítás végett, ennek az alapításnak a javára a saját anyagi javainkból a magyar törvényeknek az előírása szerint letétbe helyezzük a következőket.

I. Kassa szabad királyi város tanácsának részére a Forrónak nevezett birtok megváltására ezüstben 5.000, vagyis ötezer rajnai forintot helyeztem letétbe, készpénzben hat százalék kamatra, ennek fejében a boldogságos Szűz Mária mennybe felvételének ünnepén kötelesek kifizetni háromszáz rajnai forintot.
II. Késmárk szabad királyi város tanácsánál letétbe helyeztem az 1706. évben, tekintettel akkori nagy szükségükre, készpénzben az akkori pénzegységben 10.000, vagyis tízezer rajnai forintot öt százalékra, vagyis ötszáz-ötszázra, hogy mindenegyes évben a háromkirályok napján, Urunk megjelenésének ünnepén, legyenek ők kötelesek kifizetni ötszáz rajnai forintot.

III. Ugyanezen késmárki tanácsnál az 1708. évben ismét letétbe helyeztem 4.000, vagyis négyezer rajnai forintot. És ezután az 1709. évben 2.000, vagyis kétezer rajnai forintot, amely tőke összesen két ízben kihelyezve kitesz 6.000, vagyis hatezer forintot. Ezt az összeget azoknak az alacsony, szerény lehetőségeihez csökkentettem, hogy csupán öt százalék kamat fizetésére köteleztessenek, azzal a feltétellel, hogy az egész tizenhatezer forint aranyat minden évben, mindenféle változtatás nélkül, itt Egerben vagy Kassán megfizessenek. Ha pedig, amit ugyan nem gondolnék, elmulasztanák kifizetni, akkor tartozzanak hat százalék kamatot fizetni az egri szeminárium prefektusának a felszólítására minden évben.

IV. Lőcse szabad királyi város tanácsának különböző alkalmakkor és években, az ő nagyon sürgető szükségleteikre kihelyeztem és adtam hat százalék kamatra, hat százalékos rajnai forint kamatra, jó és érvényes ezüstpénzben, amiképpen az ő egri káptalannal történt megegyezésük alapján fennállt, 12.000, vagyis tizenkétezer rajnai forintot, amelyet ezek a tanácsurak fogadják, mint az én irántuk való atyai jóindulatomnak a kifejezését, hogy hasonlóképpen, mint a késmárki tanácsurak ugyanazon feltételekkel, nem hat, hanem öt százalék kamatot tartozzanak fizetni, az említett szeminárium prefektusának kezéhez.
V. A kassai tanácsuraknak abból az ötezer forintjából, amelyet hat százalék kamatra adtunk kölcsön a boldogságos Szűz Mária mennybe felvétele ünnepének alkalmából 300 rajnai forintot, ebből kétszázat a nehéz anyagi körülmények között lévő papoknak, százat pedig a kassai Kisdiánum filozófiai növendékeire fordítsák.
VI. Lőcse és Késmárk szabad királyi városok kiváló polgárainak részére letétbe helyezett tőke összege 28.000, vagyis huszonnyolcezer forint, aminek öt százalék kamata 1.400, vagyis ezernégyszáz rajnai forint.

VII. Ebből az 1.400 forintból két papnak és hat szeminaristának, amelyet a bélháromkúti apátság bocsátott nekem rendelkezésemre, mint föntebb említettem, szánassék kétszáz rajnai forint. A tanárnak, aki nekik az erkölcstant tanítja a Jézus Társaságból, számítassék 150, vagyis százötven forint, az előbb említett prefektus gondjáért és fáradtságáért számítassék ugyancsak 150, vagyis százötven forint, és a tíz konviktusi ifjúnak számítassék évente 70, vagyis hetven rajnai forint, ez mind összesen 700, vagyis hétszáz forint. A tetőjavításra, ha szükséges és a Borsod megyéből való szállításhoz minden évben 50, vagyis ötven forint. A zsolozsmáskönyvek beszerzésére és a két említett növendék ruházatára, habár ez ritkábban illeti meg őket, kell számítani 50, vagyis ötven forintot, de úgy hogy az egyes években kétszer nem lehet azt kiadni. Még marad 50, vagyis ötven forint, amely különböző szükségletekre szolgáljon a szemináriumnak vagy a növendékeknek.
VIII. Ezek a rendes kiadások az előbb említett kamatokból kitesznek összesen 1.300, vagyis ezerháromszáz rajnai forintot, 100, vagyis százat a szemináriumnak a prefektusa a dunántúli szegény ifjaknak juttasson, az előbb említett szemináriumban vagy konviktusban, azokat krisztusi szeretetből, lelkiismeretesen vegye gondjába és legyen erre kötelezve. Az említett szeminárium jobb ellátására és előre nem látott nehézségek megoldására, amik mindig adódhatnak odaajándékozzuk a nagyobbrészt a mi győri jövedelmünkből származó jövedelmet. Azt a birtokot, amit Levininek neveznek, a Hatvani kapunál, Eger város külvárosában, a Maklár felé vezető kettős úton egy bizonyos kis dombocska végén, a hozzácsatlakozó kerttel együtt, amelyet mi kétezer ötszáz forintért vásároltunk és a belső malmot, a Szent Miklós téren, amelyet mi a budai kamarának a felügyelete alatt, nehezen és négyszáz rajnai forintért vásároltunk, és amely teljesen le van rombolva és amelyet az őrlésnek a biztosítására két rác házzal növeltünk és már kétszer nagy gonddal és fáradtsággal és kétszáz rajnai forinttal újjáépítettünk. Azonkívül a harsányi birtokot a kürti birtok mellett, ami Borsod megyében van, amelyet az 1703. évben nagy gonddal, fáradtsággal és kiadással, főbírói eljárással a Szentpéteri és a Dőry nemesek kezéből, a királyi kincstárnok és a szepesi kamara felügyelete alatt, háromezer rajnai forintért visszaszereztünk. Miután ezt ilyen módon szerencsésen visszaszereztük, odaajándékozzuk az említett szemináriumnak és konviktusnak. Mivel pedig ezáltal az ajándékozással és adományozással nem akarunk kárt okozni püspöki utódainknak, anélkül, hogy elébe akarnánk vágni az ő szándékaiknak, hasonlóképpen a többi birtokhoz, amelyeket a mi elődeink száz évvel ezelőtt nem birtokoltak, mi pedig visszaszereztünk, és az utódainknak minden további kötelezettség nélkül hátrahagyjuk és felajánljuk, főképp abból a célból, hogy ők is segítsék elő az istentiszteletet és a lelkek javának előmozdítását, és a haza közös javát. És ezeket a mi jámbor alapításainkat és intézményeinket az isteni jognak a törvényei szerint teljes egészében sértetlenül hátrahagyják, mivelhogy ők a kánonjog által is erre kötelezve vannak. És akkor ők különösebb nehézség nélkül gondoskodjanak róla, hogy ez megmaradjon. Ha pedig az előbb említett szabad királyi városok, vagy ezek közül valamelyik az összeget, amely nála van később vissza akarja adni és ugyanezt az összeget a mi utódaink a káptalan előzetes tudomásával más helyre akarja kiadni, akkor ezt a kívánságot teljesíteni kell. Ha azonban amitől Isten mentsen, az idők folyamán a hitetlenek a kezükre kerítik a várost, vagy pedig más végzetes csapás következik be, ez kivételt képez. És abban az esetben is, a mi előbb említett utódainkat Isten irgalmára kérjük és nagyon könyörgünk, hogy a káptalannak a határozata alapján, a szemináriumot és a konviktust, amiket mi alapítottunk és megszerveztünk, a benne meghatározott kormányzási mód szerint Magyarországnak egy más biztonságos helyére helyezzék át, lehetőleg Lőcsére az ott alapított konviktus mintájára.

És mindezek szolgáljanak a Mindenható Isten dicsőségére, a Boldogságos Szűz Máriának és a szenteknek a tiszteletére, a katolikus Anyaszentegyház díszére, a hazának a javára, hasznára és növekedésére.
Kiadatott a mi egri püspöki székhelyünkön, a mi káptalanunk jelenlétében, az Úr megtestesülésének ezerhétszáz-kilencedik évében augusztus hó negyedikén.

Telekesy István
egri püspök s.k.

A magyar szöveget fordította:
Dr. Kocsis Ferenc ny. teológiai tanár
A latin szöveg: Leskó József: Adatok az egri egyházmegye történetéhez. IV.,Eger,1907. 413-424. old.