DR. DOLHAI LAJOS REKTOR TANÉVNYITÓ BESZÉDE



1.) A közös imádság után folytatjuk tanévnyitó ünnepségünket. A Szentlélek kegyelmeiben bízva jó elhatározásokkal és megújult elkötelezettséggel kezdjük meg az új tanévet. Az idei Veni Sancténknak három fő jellegzetessége van: a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén kezdjük az új tanévet, és közvetlenül az 52. Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus emlékezetes napjai után. Azután nem a Szeminárium történelmi épületében, hanem itt a Szent János Házban, szerényebb körülmények között.

2. Szeretettel köszöntöm kedves vendégeinket.  Kiemelten Kakuk Ferenc érseki irodaigazgató urat, aki fenntartót képviseli közöttünk. A viszontlátás örömével köszöntöm a jelenlévő elöljáró és tanár atyákat, és kispapjainkat, akik visszatértek a vakációról. A hallgatók sorában megkülönböztetett szeretettel és várakozással köszöntöm 3 új teológus hallgatónkat, az új kispapokat. Köztük egy minorita és egy szalézi szerzetes növendéket. A rendszerváltás után tanulták már nálunk minorita szerzetes növendékek, Czebula Páwel atya is nálunk fejezte be teológiai tanulmányait. Khanu Dávid személyében pedig egy Afrikából, egészen konkrétan Nigériából származó szalézi kispapot köszönthetünk. Valószínű, hogy általa sok mindent megtudhatunk majd az afrikai keresztények életéről.

3) Kis, csak hitéleti képzéssel foglalkozó felsőoktatási intézmény vagyunk, de, mégis 4 féle képzési formában 111 aktív hallgatóval kezdjük meg az új szemesztert, akik közül nappali tagozaton 26 kispap készül a papságra. Levelező tagozaton: 27  katekéta49 osztatlan hittanári szakos,

és 16 pedagógust vettünk fel a katolikus hit- és erkölcsoktató szakirányú továbbképzésre. 

A papképzés mellett fontosnak tartjuk a hitoktatók és hittanárok képzését. Nemcsak jó papokra, hanem jól felkészült hitoktatókra is szüksége van helyi egyházunknak. Ezek képzése is az Egri Hittudományi Főiskola feladata, amelyben segítségünkre van az Egri Eszterházy Károly Katolikus EGYETEM Pedagógiai Kara.

3) Nálunk a tanévkezdés mindig ünnep, de főként ebben az esztendőben, hiszen ma van a Szent Kereszt fölmagasztalásának az ünnepe.

A mai napon hálával gondolunk Szent Ilonára, Nagy Konstantin császár édesanyjára, aki megtalálta a megváltó Jézus keresztjének maradványait. Gondolhatunk arra is, hogy 335. szeptember 14-én szentelték föl azt a bazilikát, melyet Nagy Konstantin Jeruzsálemben, a Golgota hegyén emeltetett a Szentkereszt tiszteletére. Itt történt a keresztnek első nyilvános ünneplése és fölmagasztalása. Igaz, a nyugati egyházban csak a VII. századtól kezdték el ünnepelni ezen a napon a Szent Keresztet, miután Herakliusz császár 628-ban visszaszerezte azt a perzsáktól, akik majd’ másfél évtizeddel korábban, Jeruzsálem elfoglalását követően, magukkal vittek.

         De talán ezeknél a történelmi eseményeknél fontosabb az a látomás, amit Nagy Konstantin császárral kapcsolatában szoktunk emlegetn., A történeti hagyomány szerint Nagy Konstantin császárnak egy sorsdöntő csata előtt látomásban feltűnt egy jel, a kereszt jele, és egy felírat: "in hoc signo vinces!" E jelben győzni fogsz. A császár győzött, és ez nemcsak a kereszténység, hanem az egész világ történelmében igen komoly fordulatot hozott. 

Adja Isten, hogy Nagy Konstantinhoz hasonlóan nekünk is legyen ilyen hitbeli tapasztalatunk. Segítsen bennünket a Szentlélek kegyelme, amiért a kápolnában imádkoztunk, hogy Krisztus keresztje, a megváltó keresztjéből fakadó kegyelem segítségével mi is győztesek, vagyis eredményesek, sikeresek legyünk abban a szellemi, lelki harcban, amelyek ott vannak az életünkben.  Igen, kedves szeminaristák! A szent keresztből erőt meríthetünk azoknak az áldozatoknak a vállalásához, amelyek együtt járnak a teológiai tanulmányokkal és a papságra való felkészüléssel.

4) Tulajdonképpen nem is a mai napon kezdjük meg az új tanévet, hanem már megkezdtük szeptember 5-én, a Hősök terén. Az eucharisztikus kongresszus, az egyhetes ünneplés, a Szentatyával, az élő Péterrel való találkozás szervesen hozzátartozik a tanévhez, mert az ünnepi élmények, a kapott kegyelmek remélhetőleg megerősítettek bennünket hitünkben és papi hivatásunkban. 

         Ez ünneplés nem olyan volt, mint a világban lévő ünnepek, ahol az emberek jól érzik magukat. ellazulnak, és úgy mennek haza, hogy jót szórakoztunk, vagy a fiatalok megfogalmazása szerint jó buli volt. 

Az eucharisztikus kongresszus egy vallásos ünneplés volt, ami tőlünk hitet és megfelelő lelki hozzáállást kíván, hiszen nem másról van szó, minthogy azt ünnepeljük, amit az Úr Jézus nyilvános működése végén, az utolsó vacsorán, összesűrítve egy tettben, mintegy végrendeletet meghagyott nekünk, belevitte a rákövetkező halálát és feltámadását, de az egész életművét is abba a cselekedetbe, amikor azt mondta „vegyétek, ez az én testem”.  Mi ezt ünnepeltük és ünnepeljük. Felfoghatatlan nagy titok, egy csodálatos átváltozás ez számunkra, amit próbálunk megérteni.

Kedves kispapok!

Ahogy az Eucharisztia végül is egy átalakulási folyamat, azt kívánja tőlünk is a megváltó Jézus, akit a szentáldozásban magunkhoz veszünk. Gondoljunk csak arra, hogy a kenyér is az elvetett búzamag megőrléséből, dagasztásából, megsütéséből jön létre. Már ott is egy nagy átalakulás van. Az átváltoztatás még nagyobb foka az, amikor az Isten igéje és a Szentlélek által a kenyér Krisztus testévé, a bor pedig Krisztus vérévé lesz. Higgyünk abban, hogy Isten Szentlelke bennünket is képes átváltoztatni, és képes alkalmassá tenni a papi szolgálatra.

         Talán még emlékszünk rá, tegnap előtt a Hősök terén azt mondta, hogy „engedni kell, hogy a találkozás Jézussal az Eucharisztiában átalakítson bennünket, ahogyan átalakította a nagy és bátor szenteket, mint Szent Istvánt és Szent Erzsébetet.”

5) A Veni Sanctén szeretnélek emlékeztetni arra, hogy a kispapot és felszentelt papot „homo eucharisticus”-nakeucharisztikus embernekaz Eucharisztia emberének, mert kispapi és papi életünk, szolgálatunk szinte elválaszthatatlanul kapcsolódik az Eucharisztiához. Az Eucharisztia, vagy konkrétabban fogalmazva a szentmise „ kispapi és papi életünk gyökere és sarokköve” (radice e cardine della vita sacerdotale). A papi élet és szolgálat direktóriuma pedig azt is hangsúlyozza, hogy „a pap a szentmiséből fontos eligazításokat kap az életszentség útjára vonatkozóan, melyre különösen is meghívást kapott” (48.p.)

Éppen ezért, tehát nemcsak az eucharisztikus kongresszus miatt, hanem attól független is fontos, üdvös, ha gyakran elmélkedünk az Eucharisztiáról, mert csak így maradhat meg bennünk az Eucharisztia iránti hit, tisztelet és áhítatos lelkület.

Nyilvánvaló, kevés az, ha az eucharisztikus lelkiségünk csak abban mutatkozik meg, hogy hiszünk a reális prezenciában, és időnkint szentségi imádást szoktunk végezni. Az is nyilvánvaló, hogy kispap eucharisztikus lelkisége inkább a szentmiséhez kapcsolódik.  

Hittel valljuk, hogy a pap közreműködése által Krisztus golgotai áldozata jelenvalóvá válik a szentmisében…A szentmise az újszövetség áldozata…. Ebből logikusan következik, hogy a szentmiseáldozatot bemutató papban és a jelenlévő kispapokban is ugyannak lelkületnek kell lenni, mint ami meg volt Krisztus Jézusban (Fil 2,5).

Nazianzi Szent Gergely szerint „senki sem méltó a nagy Isten áldozatára és főpapjára, ha előbb nem ajánlotta fel magát Istennek élő, szent áldozatul, és ha nem bizonyult kedves, szellemi áldozatnak (Róm 12,1), nem áldozta Istennek a dicséret áldozatát (Zsolt 49,14), és a megtört lelket (Zsolt 50,19), amelyet az kér tőlünk egyedüli áldozatul, aki mindezt megadja, akkor hogyan merjem neki felajánlani a külső áldozatot, mely a nagy misztérium képmása?”

Az egzegéták szerint, amikor Jézus azt kéri, hogy „ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”, akkor nem csupán az Eucharisztia megünneplésére gondol, hanem arra is, hogy az Eucharisztiát ünneplőkben is meg kell lenni annak az áldozatos lelkületnek, amely megvolt őbenne, aki áldozatul adta értünk önmagát.  Ahogyan Jézus odaadta egész életét másokért, és erre az Eucharisztia állandóan emlékeztet bennünket, ugyanúgy nekünk is másokért kell élnünk. Akkor ünnepelhetjük méltón az Eucharisztiát, ha az önfeláldozó, áldozatos szeretet megvan bennünk. 

Találóan mondja SZENT ÁGOSTON: „a miénk is az a misztérium, amit az oltáron ünneplünk”.  Az Eucharisztia olyan misztérium, amit nemcsak ünnepelnünk, hanem élnünk is kell. XVI. Benedek pápa szerint „a keresztény élet eucharisztikus formája különösen is megmutatkozik a pap életében” (SacCAr, 14.p. ). Az Eucharisztia olyan misztérium, amit élnünk kell! Szent Ágoston azt mondja: „Aki Krisztust magához veszi, annak Krisztushoz hasonlóvá kell lennie”. A latin nyelv tömörségével többek között ezt mondja: „Estote quod videtis et accipite quod estis”.

6) A papszentelési szertartás, a szertartásban a kehely és a paténa átadása, illetve az ahhoz kapcsolódó monitum, az intelem is egy sajátos papi eucharisztikus lelkiség fontosságára figyelmeztet bennünket. 

A szentelő főpásztor, amikor kezünkbe adja ezeket az eszközöket, azt szokta mondani: „Vedd a szent nép áldozati adományát, amelyet Istennek kell bemutatnunk. Ismerd fel és kövesd is, amit teszel, alakítsd életedet az Úr keresztjének titka szerint. Nyilvánvaló, hogy főként a második mondat az igazán fontos és tanulságos számunkra. Latinul még szebb ennek a figyelmeztetésnek a lényege: „Agnoscite quod agitis, imitamini quod tractatis! Szerintem magyarul inkább így kellene fordítani: „Ismerjétek fel tehát, amit tesztek, és UTÁNOZZÁTOK IS, amit végeztek!” 

Az igazság az, hogy Szemináriumban, a dogmatikában és liturgikában megtanultuk, hogy mit teszünk a szentmisében. A felismeréssel, a tudással nincs baj.  A megfelelő eucharisztikus lelkiség, a megfelelő lelkület azonban hiányzik belőlünk.  Emberi gyengéseink miatt nem tudjuk az életünket az Úr keresztjének titka, illetve a szentmiseáldozathoz igazítva alakítani.

Imitamini! magyarul: Utánozzátok! Csak az a kérdés, hogy mit kell nekünk utánozni.... a válasz nagyon egyszerű: Krisztust! De nyilvánvaló, hogy nem úgy, ahogy azt Oberammergau-ban, vagy más passiójátékok alkalmával a színészek azt szokták tenni….! 

NYILVÁNVALÓ, HOGY MÁSRÓL ÉS TÖBBRŐL VAN ITT SZÓ!

Még konkrétabban is megvilágítom, hogy mire gondolok. Szerintem biztosak lehetünk abban, hogy a szentmise és a szentáldozás kegyelme abban is segít bennünket, hogy a Szentlélek által valóban „Krisztusban élő áldozattá váljunk”. / Krisztusban élő áldozattal váljunk- Talán mindnyájunk fülében ott vannak ezek a szavak, amelyeket a III. kánonban szoktunk imádkozni. Megvallom, a kánonnak ez a kemény megfogalmazása néha megdöbbent engemet!

Pedig a papság lényegéhez tartozik az áldozatbemutatás. Gondoljunk csak arra, hogy mi magyar papok régen áldozópapnak vagy áldozárnak neveztük magunkat. Mostanában már csak a régi primiciás képeken lehet ezekkel a szavakkal találkozni. Milyen szép és mély értelmű szó: áldozár. Áldozár, vagyis az, aki az áldozatot bemutatja. Az áldozópapot – a szolgálati papság tagját –   éppen ez, a szentmiseáldozat bemutatása emeli ki az általános, illetve királyi papság tagjai közül. 

K. Testvérek! Az előző tanévben másról sem szólt az életünk, mint hogy megtanuljunk védekezni a Vírussal szemben: kezet mostunk, fertőtlenítettünk, maszkot húztunk, bezárkóztunk. Megtanultunk együtt élni a járvánnyal. 

A Gondviselésbe bizakodva, most megkezdjük, illetve folytatjuk a munkánkat. Reméljük, hogy ebben a tanévben semmi sem akadályoz bennünket a felkészülésben. A hittudományi főiskola és a papnevelő intézet biztosítja számotokra a papságra való felkészülés objektív feltételeit. Igyekezzetek személyesen, egyénileg is mindent megtenni mindent azért, hogy itt és most, a jelenlegi körülmények között jól felkészüljetek a papi szolgálatra.

6) Az első évesek fogadalom tétele után örömmel hirdetem ki, hogy a 2021/22-es  tanévre Hágen Pál Tamás diakónus hallgatónk nyerte el a nemzeti felsőoktatási  ösztöndíjat.      

Ezt az ösztöndíjat mindig a legkiválóbb teljesítményt elért kispap kapja egy tanéven át, amit a Tanári Kar előterjesztése alapján a Felsőoktatási Államtitkár állapít meg.

Az ösztöndíj 10 hónapra szól. Havi összege: 40.000 forint.

Magam és a Szeminárium egész közössége nevében gratulálok az ösztöndíjasnak, és bátorítok mindenkit példájának követésére.

         Felkérem Hágen Tamást, hogy vegye át az Innovációs és Technológiai Minisztérium Adományozó levelét.

         Még egy idevaló fontos bejelentés: Ebben az esztendőben is lehet pályázni a Veres Árpád KIVÁLÓSÁGI ÖSZTÖNDÍJRA.

A határidő: október 15. Az ösztöndíj átadása: december 8.

Az ünnepi gondolatok és a fontos bejelentések után az Egri Hittudományi Főiskola 317. tanévet ezennel megnyitottnak nyilvánítom, tanévnyitó ünnepségünket pedig bezárom.